Nehéz a jövőt megjósolni,
Nekem sem sikerült soha.
Most itt állok, s könnyes szemmel
Gondolok vissza a múltra.

Nem voltam rabja szerelemnek sohasem,
S most lelkem mégis zeng?
Mert egyedül lenni e komor világban
Annyit jelent, mint néma csend.

Midőn az utolsó csillag is kialszik,
Én várni foglak téged.
Hisz bármennyi év is teljen el nélküled,
A szívem sosem téved.

Mint Nap a Holdat éjjelente,
Úgy ragyogtad be utamat.
S bár már nem vagy köztünk, szívemben
Emléked örökre megmarad.