Nehéz a jövőt megjósolni,Nekem sem sikerült soha.Most itt állok, s könnyes szemmelGondolok vissza a múltra.

Nem voltam rabja szerelemnek sohasem,S most lelkem mégis zeng?Mert egyedül lenni e komor világbanAnnyit jelent, mint néma csend.

Midőn az utolsó csillag is kialszik,Én várni foglak téged.Hisz bármennyi év is teljen el nélküled,A szívem sosem téved.

Mint Nap a Holdat éjjelente,Úgy ragyogtad be utamat.S bár már nem vagy köztünk, szívembenEmléked örökre megmarad.